2013. október 1., kedd

Introduction

Drága olvasóim!
Íme a beígért rész. Bár az volt kiírva, hogy prológus én mégis inkább egy ilyen bemutatkozásnak nevezett kis szösszenetet írtam. Remélem tetszeni fog nektek és ne ijedjetek meg a rövidsége miatt, mert a fejezeteket hosszabbra tervezem. Úgy döntöttem, kicsit izgalmasabbá teszem a történetet és mindig a következő részből láthattok pár sort az oldalsávban. Jó olvasást a részhez!

xx.Elody


A nevem Maureen Logas. De mindenki csak Mironak vagy Ronának hív, na jó bevallom Rona a titkos nevem amit a "családomon" kívül senki nem ismer. 17 éves vagyok és a bátyámmal élek és az ő barátnőjével. Most költöztünk Los Angelesbe. A költözésünk oka pedig a banda. Míg a bátyámnak nem volt barátnője bunyózni járt a bandával és az ott kötött fogadásokból tartott el minket. Még most is a bunyókból élünk el jóformán. Én is jól tudok verekedni, bunyózni mindent a többiektől tanultam. Egy tetőtérben volt a mi kis helyünk. Ott lógtunk, aludtunk és laktunk. A családomnak számítottam ezt a sok és különböző embert, bár furcsa volt, hiszen az egyetlen lány csakis én voltam. Egy közösségnek számítunk és ezt egy jellel jelöljük. Mindenkinek a kézfejére van tetoválva egy skorpió. Innen tudjuk ki tartozik közénk a bunyókon és ki nem, ja és innen ismer meg minket más, mivel mi vagyunk a „FEKETE SKORPIÓK”. Azért, mert rengetegen félnek tőlünk és amint meglátják rajtunk a jelet elfutnak vagy nagy ívben kikerülik a bandát. Szóval most úgy döntöttünk szerencsét próbálunk nagyobb városokban is a bunyó terén. Így kerültünk Los Angelesbe. Viszont Rhettnek az a remek ötlete támadt, hogy én épüljek be és talán több információt tudok meg az itteni bunyózó csapatokról. Az ötlet alapján beírattak egy művészeti gimibe, mert folytatnom kell a tanulást és azt is mondják nagyon jó hangom van és gitározni is tudok. Most fogom kezdeni a 11. osztályt, teljesen új diákként, de nem féltenek, tudják mire vagyok képes és akár egy fiút is simán eltudok verni. És mivel most már tesómnak barátnője van, két lány van a csapatban és neki is be kell épülnie munkát szerezve, amit az egyik kávézóban kapott. Ja és ha még nem lenne ez elég, akkor elmondom nektek, hogy érző vagyok. Ez annyit tesz ki, hogyha megérintek valakit belelátok a gondolataiba, de ez még semmi. Látom a múltját jelenjét és a jövőjét is. Így tudom meg mások gyenge pontját is általában, de ezt csak az én verekedéseimen használom, de akkor is csak nagyon ritkán és Shepleyn kívül senki más nem tudja. Szóval ennyit a jelen helyzeti életemről. Mesélek nektek a múltamról is egy kicsit. Gondolom feltűnt, hogy egyáltalán nem hasonlítok a bátyámra. Ennek van egy pofon egyszerű magyarázata. Nem vér szerinti rokoni kapcsolat van közöttünk. Igazából az igazi szüleimre nem is emlékszem, sőt arra sem hogyan kerültem hozzájuk, de mindig elmeséli nekem Shep. Öt éves lehettem. Ő és a szülei épp az utcán sétáltak hazafelé a vidámparkból este hét óra körül. Kiabálást és sírást hallottak az egyik ház felől. Egy férfi rángatott a kezénél fogva egy kislányt az utca felé, majd lelökte a járdára. Majd ráordított, hogy megszégyenítette a családot és nem tűrik tovább és amúgy sem akarták őt, csak véletlenül lett terhes a felesége, szóval a síró kislányt otthagyta az utcán a földön feküdve egy plüssmacival a kezében. Ez a lány voltam én. Shepley és a szülei befogadtak és én is családtagként éltem tovább náluk az életemet. Boldog voltam. Mindenben számíthattam rájuk, csak volt egy nagyon nagy baj. Mivel az eredeti szüleim nem szeretnek, azt sem szerették volna ha boldog életet élnék. Hát nem kedvesek? Na mindegy is. Megtudták, hogy hol élek és kivel, ja és persze a mosolygós életvidám kislányt látták bennem, így hát bosszút álltak. Shep és az én szemem láttára ölték meg őket, akiket a szüleimnek hívok. Persze utána a börtön rácsos ablakaiból nézték a világot. Engem belülről mardosott, égetett a bűntudat, mind miattam volt ez. Shepley viszont ugyan úgy érzett mint én de tovább nevelt, eltartott. Azóta mind a ketten megváltozunk és már jóval nagyobbak lettünk. Én idén töltöttem be a 17-et, míg a bátyám a 23-at. Na de ennyi elég is a múltamról és magamról. Igazán csak a naplómból ismerhettek meg. Ez persze nem teljesen igaz, hiszen a tetteim és viselkedésem alapján. Ugye így van? Így szokás mondani? Vagy nem? Szóval ez az én naplóm kezdete, amiben olvashatjátok az új életem kezdeteit…

2013. szeptember 30., hétfő

Award

Hihetetlen számomra, hogy még egy fejezet sem került fel (egyébként holnap teszem fel a prológust) és máris kaptam díjat. Ezermillió ölelés Anikó

Szabályok:
1. Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható képet!
2.Őszintén válaszolj a kérdésekre!
3. Összesen öt személynek kell továbbküldened!
4. Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat visszafelé nem lehet adni!

1. Mi a keresztneved, és hogyan becéznek?
Fanni a nevem és valaki Fannának hív.
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni? 
Dalon nem igazán tudok. Talán van néhány film amin igen, de azon se mindegyiken.
3. Félsz a sötétben?
Sajnos kiskorom óta máig is félek.
4. Szerelmes vagy valakibe?
Most nem
5. Mi volt a legcikisebb dolog, ami eddigi életedben történt veled?
Tegnap voltam versenyen és a táncruhámhoz tartozó nadrágot még nem kaptam meg, így a csapat póttagjának a nadrágját vettem fel. Nagyon nagy volt rám és tánc közben le is csúszott rólam, úgyhogy a bugyim végig kilátszott táncolás közben, de ez még nem is annyira rossz, hiszen az volt benne a borzasztó, hogy fel se húzhattam, mert ha a ruhámhoz hozzáérek akkor pontlevonás jár érte. Készült rólam több kép is, amin rózsaszín bugyiban virítok.:$
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Nem.
7. Szerinted a péntek 13 szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent?
Nem vagyok babonás típus, de ezen a napon néha kicsit félek a suliban vagy edzésen történő dolgoktól.
8. Van olyan dolog, amit a szüleidnek sem árultál el?
Persze, rengeteg olyan dolog van. De kinek nincs?!
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Néha cikinek érzem a zenei ízlésem mások előtt, így nagyon ritkán.
10. Kiskorodban sírtál, amikor szurit kaptál?
Nem, kivéve mikor tetanuszt.
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Világot látnék. Vagyis világkörüli utat tennék meg a barátaimmal.
12. Szoktál álmodozni? 
Igen, valamikor sajnos már sokat is. Az álmodozásom szüleménye például ez a történetem is.
13. Járnál Chase Crawfordal?
Az igazat megvallva fogalmam sincsen ki ő.
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány? Nevük?
Erre még nem tudok válaszolni. Majd a férjemmel fogom ezeket a kérdéseket áttaglalni.
15. Adni vagy kapni jobb?
Én adni jobban szeretek, mert imádom mikor valakinek mosolyt csalok az arcára.
16. Titkom? 
Az maradjon az én titkom.
17. Bakancslista? 
Még elkezdeni se kezdtem el egyet sem.

Akiknek sok-sok szeretettel küldöm:



2013. szeptember 4., szerda

Kezdetek kezdete

Üdvözöllek benneteket az első blogomon. Ezt a blogot valamikor októberben fogom elkezdeni, de addig még felújítom az oldalt. Oldalt megtalálhatjátok miről is szólna majd a történetem. Remélem elnyeri a tetszéseteket és fel fogtok iratkozni. Igazából nem tudom mit is írhatnék még ide. Talán azt, hogy hamarosan majd felkerülnek a szereplők és később a prológus is. Mielőtt magatokban megkérdeznétek nem, ez nem egy fanfiction lesz. Én is szeretem a sokak által ismert 1D-t, de komolyan! Már nekem is tele van a hócipőm a "Londonba költöztünk mert apuci új munkát kapott és összefutottam Harryvel az utcán,de véletlen leöntött kávéval persze vett nekem egy új ruhát aztán három napra rá már össze is jöttünk" blogokból. Rengeteg egyedivel is találkozhatsz a neten, de ilyet ne többet léci. Engem igazából egy cikk inspirált a történet megírásához amit ITT elolvashattok. Szóval próbáltam nem egy sablonos történetet írni, amit hamarosan ti is olvashattok. Szívesen fogadom bárki kritikáját, nem fogok harapni. Azt hiszem mindent leírtam, amit szerettem volna.

xx.Elody